Az író neve miatt olvastam el a könyvet, de egyértelműen megérte. A borítós szöveg a következő: Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.
Allyson az elején csak egy nyafka kislánynak tűnik. Aztán összefut Willemmel...
Nekem Willem alapból szimpatikus volt, egyszerűen csak a holland mivolta miatt is, de ezen kívül is jófej és vicces és szexi és okos és... Amikor pedig Allysont nemes egyszerűséggel elnevezi Lulunak viszi a prímet. Egy nap alatt úgy mutatja be Párizst, ahogy eddig még soha senki. A városnézés egyik fő alapköve ugyanis, hogy akarattal el kell tévedni. Nem tudod hol vagy, nem ismersz senkit (legfeljebb azt akivel együtt eltévedtetek) és olyan helyeket fedezhetsz fel, amit nem sok turista lát. Ezzel a módszerrel mennek végig a városon és belopják magukat a szívedbe.
Nem túl komoly a könyv, de így jó, ahogy van.
Ez a bejegyzés egészen tetszett! :)
VálaszTörlésIgazi tini könyvnek tűnik, olyan lazulós a sok tanulás között.
(Egy ideig nem nézek erre és most győzzem olvasni, amiket írtál ;) )